A Battlefield 1942 megjelenése után egyből megérkeztek azok az eszközök, mellyel különféle kiegészítéseket lehetett készíteni a programhoz. Ezen modok némelyike felettébb jól sikerült alkotás lett, mi több, az egyik különösen nagy rajongó táborra tett szert. Ez volt a Desert Combat mod, mely a modern hadviselés szépségeibe vezette be a játékost. A sikere olyan nagy volt, hogy egyes statisztikák alapján többen játszottak multiban ilyen szervereken, mint az alap játékkal. Ez a felismerés lehetett az utolsó momentum, melynek végeredménye az lett, hogy a kiegészítés készítőit leszerződtetve nekiláttak egyengetni a hivatalosan is második résznek kikiáltott folytatást.
A kezdeti tervek alapján viszonylag hamar lezajlott volna a fejlesztés, hisz eleve adott volt a készítők tudása, így a háttéranyag előkerítése sem tartott volna sokáig, illetve adott volt még a grafikus motor is. Ennek ellenére csúszott a megjelenés, de már régen megjelent. :D Első indításnál azonban kicsit megijedtem, hisz oly hosszasan elemezte a rendszert a program, hogy már- már azt hittem nem lesz elég neki a readme-ben recommendedként feltüntetett gépem sem. Amint azonban belőtte magát a cuccos, máris nekiindulhattam a harcoknak, egyszemélyes és többszemélyes módozatban egyaránt. Elsőként single playerben igyekeztem kitapasztalni az alapokat, mely alapján érdemes csak belevetni magunkat a multiplayer sűrűjébe. Az igen egyszerű menüfelépítésben sajnos akárhogy kerestem, nem leltem rá különösebb beállítási lehetőségre, így bizony szomorú tényként kell kezelni, hogy egyszemélyes kampányunkat csak 16 fős méretben van lehetőségünk végig tolni az elején, persze kisebb modokat már kiadtak, melynek hála akár 32 fő is ügyködhet a 16 főre tervezett harctéren. A rendelkezésre álló 12 pályákból bármelyiket kiválaszthatjuk és már indulhat is a menet. A betöltés után egy kellemes kezelőfelületű térkép és csapat beállítás fogad minket, melynek nagy szerepe lesz a játék során. Elsőként ugye le kell spawnolnunk magunkat, úgyhogy a megfelelő katonai frakció kiválasztása után már csak egy katonai osztályt kell választanunk és már indulhat is a móka. Összesen három nagyobb katonai oldal közül válogathatunk. Elsőként az amerikai hadsereg fenegyerekeként lőhetjük az ellent, másodiknak az Arab koalíció áll a sorban, végül pedig a koreai erők színeiben indulhatunk harcba. A kasztokat se hanyagolták el. A speciális erők embereként egy nagyon jól használható távcsővel szerelt puskával oszthatjuk a golyókat, Assault katonaként egy gránátvetővel megtámogatott fél automata fegyvert kapunk, de az Antitank egység is szépen el van eresztve, egy rakétavetővel, melyet egy kisebb kaliberű mordállyal toldottak meg a fejlesztők. Persze ne feledkezzünk el a mesterlövészekről, az orvosi csoportról és a mérnökökről sem. Ráadásul utóbbi kettő feladata igencsak fontossá vált ebben a részben, ugyanis ezeknek az embereknek a bevetésével komoly taktikázásokat lehet összehozni. A mérnökök képesek a járművek javítására, így azok sérülés esetén újra 100%-on üzemelhetnek, ezt tetézi az aknák használata, melyet bárhova letehetnek és ha arra ráfut az ellenséges jármű, akkor mienk a pont (főleg a bázisok védelménél jöhet ez jól nekünk!). Az orvosok a felélesztésért is szép pontszámot kaphatnak (akár sérüléseinket is gyógyíthatják csata közben, ami az erőnlétünknek is jót tesz, ez a sprinteléshez elengedhetetlen) a végső értékelésnél, ahol mellesleg a kilőtt ellenfelet, az elfoglalt ellenőrző pontot és az elintézett járműveket is nézi a program, mi több, egy dicsőségtáblán például azt is díjazzák, aki sokat szállítja a csapattagokat. Ne feledkezzünk el azonban a multiban megjelenő parancsnoki titulusról sem. Ha ugyanis megválasztanak valakit vezetőnek, akkor több felelősség nehezedik majd rá, mivel igen komoly dolgokkal kell foglalkoznia. Ő küldhet ki pilóta nélküli felderítő gépeket, melyekkel az ellenfelek helyzetét könnyen belőhetjük, illetve ő az a személy, aki légi csapást is kérhet bármely célpont ellen, de a katonáknak is határozott utasításokat adhat, amit nem árt végrehajtani, mert parancsszegés esetén a megtorlás nem marad el. Ha osztagokba tömörülünk, akkor szakaszparancsnokokat is megválaszthatunk, akik mozgó spawn pontként járhatják a terepet, mellettük ugyanis könnyedén újraéledhetnek az aktuális csapat tagjai. A felsorolt funkciók közül mindegyik igen lényeges, de a hatalmas területek miatt talán a légi felderítés lesz a kulcsa a legtöbb győzelemnek. Akkor ugyanis könnyen felmérhető az ellenség helyzete és száma, így mindig felkészülhetünk ellenük. Alapból is van pár radarállomás, megtámogatva pár áramfejlesztővel, de ezek sajnos kiiktathatók és bizony mindenki arra törekszik, hogy ne tudja az ellenfél a támadás irányát. Esett már pár szó a járgányokról, térjünk is ki rájuk bővebben. Alapból öt típust különböztethetünk meg közöttük. A légi egységeket a helikopterek és a repülőgépek alkotják, a földi egységekhez a tankok, a nehéz harckocsik és a terep járók tartoznak, míg a vízben kisebb harc csónakok jeleskednek. Ezek mindegyike fel van szerelve rendesen különböző fegyverekkel, de a páncélzatot is rendesen hozzá igazították a nehézségi szinthez. Alapból az E gomb lenyomásával tudjuk majd használatba venni őket, és az F billentyűsor segítségével tudunk majd helyzetet váltani azon belül. Igen jó móka, mikor egy szimpla terepjáróval berobogunk az ellenfél bázisára, majd a meglepődött ellenfelet lekaszáljuk a második személy részére fenntartott gépágyúval, vagy egy vadászgép másodpilótájaként egy kamerával szerelt rakétát jutattunk célba. Az se mellékes, hogy eddig könnyedén elintézhető volt bárki, aki egy másodlagos fegyvernél állt. Most azonban le lehet bukni harc közben, így a komolyabb sortüzeket megúszhatjuk, de a bombázás és a rakéták ellen ezután sem véd minket semmi. Ráadásul a légvédelem is sokat fejlődött, ami nem is csoda, mivel egy harci helikopter igen jelentős katonai erőt képvisel. A földön elhelyezett légvédelmi ágyúkból ugyanis két fajtát építettek be nekünk. Az első egy szimpla, nagy sebzési értékű rakétát lő ki, amit lézer irányzékkal navigálhatunk el, a másiknál, pedig hőérzékelő biztosítja azt, hogy célba érjen a küldeményünk. Utóbbit néhány tankon is viszont láthatjuk majd, amikkel könnyedén kilőhetjük a minket célba vett légi egységeket. Néhány pálya viszont még így is trükkös lehet, az olaj kitermelő telepeknél például hatalmas tűzoszlopokra is számíthatunk, amik elvonják a jelet a katonai egységektől, így ezek nehezen használhatóvá válhatnak.
A multiplayer gombra nagy reményekkel nyomtam rá, hisz az egyszemélyes játékmód nem tartogatott annyi kihívást, mint azt reméltem, veterán fokozaton is könnyedén lehet hozni a csatákat. A többjátékos résszel viszont már más a helyzet. Először is elénk kerül majd a szerver lista, melyen ki lesz listázva az összes dedikált szerver, amiket lerendezhetünk név, Ping, de játékos szám alapján is. Elég nehézkesen mozog majd ez a rész, legyünk türelmesek vele (az első javítás ezt a tételt elméletileg már javította!). Ha kiválasztottuk a szervert, akkor alul kiolvashatjuk a főbb tulajdonságait, majd eldönthetjük, hogy beszállunk ezen a küzdelembe. Elég nagy bakinak tartottam, hogy nem került bele a kedvencek opció, így nem tudjuk félrerakni magunknak azokat a szervereket, melyek esetleg elnyerik a tetszésünket, de szerencsére a barátainkat számon tarthatjuk majd, de egyéb közösségformáló funkciók is helyet kaptak (chat, klán alkotás, stb…). A felcsatlakozás elég nehezen ment, egyrészt magát a játékot is be kell töltenie, másrészt még a net kapcsolatot is optimalizálnia kell a programnak, így akár több percbe is beletelhet, mire kiválaszthatjuk a nekünk tetsző térfelet és katonai osztályt. Spawnolás után már indulhat is a menet, a területek mérete immáron a játékosok számának arányában változik, így akár 64 fős mókázásba is neki kezdhetünk, ami több 10 négyzetkilométernyi területet is jelenthet! Az ellenfeleink immáron hús vér emberek, nem lehet tehát mindig biztos abban az ember, hogy ha beül mellé egy járgányba, akkor azt játszi könnyedséggel és precíz pontossággal vezetik majd el. Nem kis meglepetés volt, mikor egy emberke bevárt mindenkit a helikopterrel, majd azt felemelte a magasba, végül pedig szépen elkezdett zuhanni, mert nem értett a kezeléséhez. Ilyenkor jöhet a nagy ugrás és az ejtőernyő kinyitása, de ha megölne akkor sincs probléma. Belekerült ugyanis egy nagyon ötletes rendszer a team killer, azaz a csapatgyilkos emberek ellen. Ha ugyanis egy csapattársunknak hála jutunk el az örök vadászmezőkre, akkor eldönthetjük, hogy megbocsátjuk ezt neki (elvégre akár véletlenül is történhet ilyen, teszem azt felrobbantanak egy tankot, amire épp robbanóanyagot szerelek és nem vesznek észre), vagy pedig azt akarjuk, hogy megbüntessék érte (mert hát a kis huncut nem tudta eldönteni, hogy milyen katona is vagyok én :) ). Ha sokan panaszkodnak valakire, akkor az illetőt akár ki is tilthatják a szerverről. A játékmenet tehát kicsit más, mint azt a single részben megtapasztaltuk, de még mindig vannak finomságok, melyekről érdemes beszélni. A legfontosabb téma a kommunikáció kérdése, hisz komoly összehangolt támadáshoz valahogy meg kell beszélni a dolgokat. Ehhez nyújt segítséget a VOIP szolgáltatás, melynek hála, ha rendelkezünk mikrofonnal, akkor egy billentyű lenyomásával tudunk beszélgetni a csapattársakkal. Ezt azonban a tesztelés alatt nem találtam elég hatékonynak, mivel ha nem elég erős a szerver, akkor sokszor késhet a hang. Szerencsére van egy beépített szöveges üzenő rész is, amit a szingli játékmenetnél is alkalmazhatunk. Ezt a menüt előhívva (alapból nálam a Q billentyűnél jelent meg) egy olyan menürendszer jelenik meg, amiben az egerünket mozgatva tudunk bizonyos helyzetekre választ adni. Ilyen például a Thank you! (köszönöm), vagy a Negative, amivel helyzetünkhöz viszonyítva üzenhetjük meg, hogy képesek vagyunk e véghez vinni a feladatot, avagy nem. Szállítóeszközt is hívhatunk, sőt, szólhatunk másoknak is, hogy mi készek vagyunk bárkit elvinni az adott helyről. Az ellenséges csapatokra is figyelmeztethetünk másokat, így ezt nagyon hasznos kiegészítésnek találtam. Végezetül térjünk vissza a menübe, ahol bökjünk rá szépen a BFHQ gombra legfelül. Ez az a menü, ami a fejlődésünk kulcsát jelenti majd, ugyanis, ha Ranked szerveren harcolunk, akkor teljesítményünket jóváírják ezen a táblán, minél többet harcolunk, szerezzük a pontokat és segítjük csapattársainkat, annál hamarabb léptethetnek minket elő, ami rang jelzést és spéci fegyvereket jelent majd nekünk.
A játékban sokszor esett már szó a hosszú töltési időkről, ez sajnos az erősen optimalizálatlan grafikus motor egyik árnyoldala, melyről most bővebben is értekezünk. Ami elsőre feltűnhet mindenkinek, az az igen erős gépigény. A Readme fájl, ami az alapvető igényeket írja le, elég izmos gépet követel meg ahhoz, hogy szaggatás mentesen, teljes pompájában élvezhessük az új grafikus motorral szerelt játékot. Akinek középkategóriás gép adatott meg még annak sem fog maximális, de talán még közepes grafikán sem futni a játék. Sajnos ez a mi kis hazánkban igen nagy baklövés, hisz nincs minden gamernek X800-as Ati, vagy Nvidia 6800 Ultra kártyája, no meg 2 Gb Ramja. Ez ugyanis az a szint, melyen tényleg minden ficsőrt kiaknázhatunk a programban, sőt, némi fájl átírással az egyébként nem kiválasztható Ultra High fokozatot is előhívhatjuk. Ezt sajnos tovább rontja a tény, hogy a legújabb driverek mellett volt csak hibamentes a futtatás is, hiába az Nvidia lógó a játék dobozán, sajnos elég durva hibákat produkáltak a régebbi driverek, így a mellékelt meghajtó telepítését mindenképp el kell követni, de nem árt felkeresni a hivatalos honlapokat a legfrissebb darabért. Fontos, hogy mindenki ellenőrizze, hogy a gép minden részlete alkalmas a játék futtatására, mivel könnyen előfordulhat, hogy támogatottság hiányában nem fog elindulni a játék. Ezt szerencsére könnyen le lehet tesztelni a demóval, melyet a teljes játék megjelenése előtt már kiadtak. A teljesítmény beállításával jó sokat fogunk szöszmötölni az biztos. A tesztgépemen, mely 1 Gb Rammal és egy Fx 5900XT-vel van megtámogatva, közel 2 órámba került, mire a vizualitást és a játszhatóságot szinkronba tudtam hozni. Szerintem mondanom sem kell, High beállítást sehol sem tudtam alkalmazni, de ennek ellenére még így is szépnek találtam a játékot. Ha más játéknál leveszem a beállításokat, akkor nem kicsit látszik a különbség, míg itt inkább az élek, az effektek és a textúrák minőségében tapasztaltam csak nagyobb eltéréseket. Az optimalizálás tehát új irányba akart elmenni, csak gondolom nem maradt már rá elég idő, így pár patch majd remélhetőleg sokat segít majd ezeken a dolgokon. A grafikát elég sok részben lehetne taglalni, szinte minden apró részlettel érdemes külön foglalkozni, mert igen összetett dologról van szó. Első ránézésre nem tudtam lehidalni tőle, hisz várunk már ennél sokkal szebb játékokat is, de jobban körül nézve egy igen tetszetős game képe fog elénk vetülni. Az időjárás például igen szépen néz ki, a nap fényei realisztikusak, a felhők pedig medium fokozaton is szépen haladnak az égen, tehát még itt sem spórolták le a dinamizmusát. A fegyverek és a járművek kidolgozása is igen aprólékos lett, akárcsak a pályáké. A textúrázottságot is érdemes kiemelni, mivel meglepődve tapasztaltam, hogy bizony a közepes beállítás is igen szép összképet jelent, azaz a textúrák minősége még ezen a szinten is olyan, mint a legtöbb mai játékban a magas fokozaton. A tereppel is nagyon meg voltam elégedve, a kidolgozás minősége messze a legjobb a széria történetében, de a rivális játékok között is kiemelkedik. Egyedül a természeti környezettel nem voltam megelégedve, a fák lombozata és a fű kidolgozása sokkal jobb is lehetett volna ( a fákat is rombolható módon kellett volna megcsinálni, mivel így egy bambusz ág elég ahhoz, hogy egy tank elakadjon és szép lassan leamortizálódjon a domb oldalon), bár félek, akkor ez a gépigény újabb léptéket ugrott volna felfele. A rombolható részekről persze nem kell teljesen lemondanunk, a hidakat szépen kilőhetjük, ha meg akarjuk óvni az ellenőrző pontunkat egy nagyobb tank támadásától, de a vékonyabb fedezékeket is könnyen át lehet lőni egy erősebb puskával. Ha a híd elpusztult, azaz nem járható tovább, akkor az a térképen is megjelenik. Persze arról se feledkezzünk meg, ami a legtöbb programban kulcsfontosságú szokott lenne, nevezetesen a vízről, ami eleddig talán a legszebb kidolgozású darab, bár nem minden szemszögből. Ritka szép látványnak lehet tanúja mindenki, aki madártávlatból kémleli a messzeséget, pláne ha némi vízfelületet is van szerencsénk megfigyelni. Nos, közelről viszont már más a helyzet. Elég valószínű, hogy a videókártya tudásának áldozatává lettem, mivel igen pixeles és kockás minőséget mutat a vízfelület, ha csak pár cm-ről nézzük azt. Úszás közben például igen illúzió rombolóvá válik ez a dolog.
Sok negatívumról esett már szó, de a program egy részét minden rossztól mentesen lehet kivesézni, ez pedig a zene, illetve a hangok tárgyalása. Azok ugyanis, mindamellett, hogy a minőségre nem lehet panaszunk, tökéletesen hozzájárulnak a feelinghez. A zenei aláfestés a menüben nagyon tetszett, de az is némi odafigyelést mutat, hogy a különböző ellenfeleknél más zenét tettek be a töltés idejére. A fegyverek és a járművek hangjára sincs egy rossz szavunk sem, ugyan szerencsére nem voltam még olyan környezetben, ahol ezeket éles helyzetben hallgathattam volna meg, de a filmek alapján azt kell mondjam tökéletes munkát végeztek a hangzásvilágért felelős emberkék. A szövegek is érthetőek, bár a választékot kibővíthették volna, mivel mindig ugyanazok a katonák mondják a mondatokat.

Az első beszaggatás élménye szerintem minden játékosnak emlékezetes lesz. A grafikai rész optimalizálatlan mivolta sajnos erősen rányomja a bélyegét a játékra, mely azonban remek feelingel rendelkezik. A single player részt végigtolva közel sem lehet leírni azt a különleges hangulatot, ami a multiplayer közben vár a játékosokra. Egy biztos, ha valakinek megadatott egy bivaly erős gép, vagy megelégszik a közepes grafika, nyújtotta élvezetekkel is, akkor egy rendkívül jól felépített, nagyszerű lehetőségeket nyújtó játékkal lehet gazdagabb a Battlefield 2-vel.