Az első rész, azaz a Star Wars Battlefront, egy új stílust képviselt az SW játékok felhozatalában. Az FPS-ek és TPS-ek között ugyanis még nem volt egy sem, ami az Electronic Arts Battlefield 1942 címet viselő játékának játékmenetével hoztak volna össze (itt említeném meg a Galactic Conquest modot, ami az említett játék modifikációja, és sokak szerint volt olyan jó, mint a Battlefront, hisz az is a Csillagok Háborúja univerzumán alapult). A program lényege az ellenőrző pontok elfoglalásában és az ellenfél haderejének csökkentésében merült ki, ezt másolták át teljes egészében a Star Wars világába, persze licensz és egyéb jogdíjak fizetése nélkül :). Alapból egy nagyon jó hangulatú szingli résszel és egy alig használható netes mókával találkozhattunk, amit azóta természetesen a patcheknek hála rendesen felfejlesztettek. A mod készítő eszközökkel is akadtak gondok, azt ugyanis jóval a megjelenés után tudták csak leszállítani, így a rajongótábor már nem nagyon tudott újat alkotni a játékhoz, ami egyet jelentett a program szép lassú elhalványodásával. Mindezek után kissé szkeptikusan álltam neki a bétatesztnek, aminek a minősége meglehetősen átlagon aluli lett, szó szerint nagyon pocséknak találtam mind az űrben vívott csatákat, mind pedig a kétkezű öldöklést. Most, hogy végre a végleges produktum is itt csücsül az asztalomon, megnézhetjük, hogy mit is hoztak össze nekünk az elmúlt, alig több, mint egy év során.
Az első dolog, ami feltűnhet az a menü felépítése és kinézete. Sokkal egyszerűbb, animációktól jócskán mentes külsőt tettek be az emberkék, ami soha az életben nem kapna dizájn díjat, de legalább jól lehet használni. A hangok természetesen maradtak, hogy azért némi rokonságot mutasson az előző résszel (no meg, hogy kevesebbet kelljen fizetni a hangmérnöknek :) ), ahol a történeti szál nem igazán volt felfedezhető, nem úgy, mint itt. A Republic Commandoban már megtapasztalhattuk milyen az, amikor egy klón harcos bőrébe bújva teljesítünk szolgálatot, most ez a momentum visszatér, mivel az egyszemélyes módban folyamatosan a klón harcosok oldalán állva fogunk ügyködni. Az egésznek egy visszaemlékezős jelleget adtak, hisz a narrátor egy egyszerű katona, aki emlékeiből merítve meséli el nekünk történetét, néhol a játékból felvett jelenetekkel, máshol pedig a filmekből kilopott kisebb részletekkel. Ha nagyon precíz akarok lenni, akkor a sztori kezdőpontját az Episode II-ben látott geonosisi csatára teszem, ahol is egy tutóriál jellegű kiképzésen veszünk majd részt. Itt a program rendkívül jól ismerteti meg a játékosokat a játékmenet lényegével és a használható kasztok képességeivel. Ezután már az Episode III főbb terepein garázdálkodva jutunk el a 66-os parancsig, ami után már az Uralkodó szolgálatában folytatjuk ténykedésünket a klasszikus trilógia eseményein át egészen az Endor bolygó mellett épülő Halál Csillagig. Sajnos ez a helyszín már csak mint lezáró jelenet szerepel majd a visszaemlékezések között, így ennek a terepnek a megalkotása már a modderekre vár. A hangulati tényező tehát adott, már csak egy jó játékmenetet kellett kiötleni, ami több órányi játék után azt kell mondanom sikerült is. Az egész alapját a BF 1942 ellenőrző pont elfoglalós módozata és az átlag FPS-ek küldetés alapú játékmenete szolgáltatja. Kezdéskor adva lesznek a helyszínek és a parancs, hogy akkor épp mit kell csinálnunk. Ezt egy sárga nyíl fogja mutatni nekünk, amit a térképen is jelöltek nekünk. A feladatok többsége egy pont elfoglalásából, annak megvédéséből, terminálok elpusztításából, adatok visszaszerzéséből és bombák kézbesítéséről fog szólni. Elsőre kissé monotonnak tűnhet, de szerencsére soha sem építenek ugyanarra a feladatsorra, szinte minden helyszínen más kihívásokkal kerülünk majd szembe. Sokat vitatkoztak anno, hogy vajon jó ötlet lenne e egy lézerkarddal rohangáló kaszt betétele a játékba. Nos, a szkeptikusok legnagyobb bánatára és a mi legnagyobb szerencsénkre a szerepeltetés mellett döntöttek, ami az első rész játékmenetével valóban összeegyeztethetetlen lett volna, de a megújult módozatnak hála nagyon is hangulat fokozó és film hű hatása van. Ezeket a karaktereket (az összes nagyobb személyiség a filmekből, pl.: Obi Wan Kenobi, Grevious, Darth Maul, Darth Vader, stb) csak bizonyos szituációk után kelthetjük életre, amikor egy megszabott feladatot végrehajtottunk. Nem kötelező bevetnünk őket, így aki nem szeretné a kardforgatás előnyét kihasználni, az továbbra is katonai stílusban űzheti az ellent. Természetesen ezek a karakterek halhatatlanok, de ha elég sokáig dédelgeti őket a sok lézerlövedék, akkor kivonulnak a harctérről és másik kasztot kell választanunk helyettük.
A Jedik és a Sithek mellett persze nem szabad lebecsülni a többi karaktert sem. Az előző részben sok kritikát kaptak bizonyos kasztok, mivel aránytalanul erős képességeket és fegyvereket is kapott némelyik. Erről most nincs szó, mindegyik egyenletes erőelosztást kapott, így minden szituációhoz más típus illik majd, nem lehet csak egy karakterrel végig hentelni az egészet, mert szinte biztos, hogy nem fog elsőre összejönni a küldetés teljesítése. A programban összesen négy nagyobb oldal harcol majd: a köztársaság, akik később az uralkodó szárnyai alatt a birodalom színeiben lépnek majd pályára, a CIS, azaz a kereskedelmi szövetség, és végül a lázadók, ide sorolható mindenki, aki az uralkodó ellen ténykedik (ugyan a buckalakók és a Jawwák is megjelenhetnek, mint játszható faj, de ennek csak ritkán örülhetünk a multi részben). Szinte mindenhol ugyanazok a kasztok köszönnek vissza, így ezek elemzése is könnyebb. Az egyszerű katona nagy lőszer mennyiséggel és gránátokkal van felszerelve, gyors mozgású, és alapból minden helyzetben bevethető. Őt követi a nehéztüzérségi tiszt, akit csak a nagyobb célpontok likvidálására és a Jedik, valamint a Sithek eliminálására érdemes előhívni, mivel a tűzereje elég nagy és egy lövéssel nagy sebzést tud bevinni. Őt követi a mesterlövész, aki nagy távolságokból is képes egy lövéssel is kiiktatni az ellenfelet. A mérnökökről sem feledkeztek meg, ők a javítás mellett egy viszonylag erős fegyvert kaptak meg, ami elsősorban védekezésre jó. A tisztek is aránylag jól használható mordályt kaptak, de a pilóták sem maradtak teljesen védtelenek. A jetpackel szerelt jómadarak sem maradhattak ki, de az igazi újdonság a golyószóróval szerelt katonák lesznek, akiknek a lőszermennyisége végtelen, de ezt a mordály melegedése kompenzálja. Akik erősebb fegyverekkel vannak szerelve, azok most sérülékenyebbek lesznek, jó példa erre a Droideka, aminek a pajzsát egy sima katona is egy tárral el tudja intézni, míg az előző részben két gránát is ritkán volt elég ellenük. Említettem, hogy váltani is lehet majd közöttük. Erre az ellenőrző pontokon lesz lehetőségünk, ahol a Use funkciót használva választhatjuk ki az éppen hasznosabb katonát magunknak. Sajnos a fegyverek, gránátok, lőszer és életerő pakkok, valamint a kasztok külseje sem változott sokat, sőt, némelyik egy az egyben köszön majd vissza az előző részből. Ez sajnos nagy negatívum, hisz így a program nem kerülheti el az "újabb rókabőrt húztunk le" jelzőt. A szereplők kapcsán sajnos az AI-ról is muszáj beszélni. Nos, ez nem nagyon van jelen, hacsak nem szállunk be mi is az ütközetekbe. A társaink sokszor nem látják az ellenfelet, lazán elmennek mellette és nem is követik, ugyanez igaz az ellenőrző pontokra és az elpusztítandó célpontokra is, sokszor figyelmen kívül hagyják az utasítást, és inkább csak az ellenfél haderejének csökkentésén ügyködnek. A feladatokat nagyon nehezen akarják követni, így a legtöbb helyszínen inkább csak létszámnövelő szerepük van, igazi segítséget csak a többi robot ellen tudnak nyújtani. A gránátok elől sem gyakran menekülnek el, így ezen a téren elég siralmas a program. Az ellenfelek csak ritkán mozognak összhangban és még ritkábban próbálnak követni minket, de legalább a legtöbbször csak ránk figyelnek, így némi kihívást is tudnak nyújtani.
Végre jöhet a kedvenc rész: a pályák kivesézése, amiből igen bőséges felhozatallal büszkélkedhet a progi. Két csoportra lehet őket bontani. Az első az űrcsaták helyszínei, amik a régi és az új trilógiából is ki lettek gyűjtve. Ezek valóban hatalmas színterek, vagy fél percig lehet repülni egy huzamban, mire felrobbantanak minket a csatatér elhagyásáért. Ebben a hatalmas térben legtöbbször csak csillagrombolókkal és aszteroidákkal találkozhatunk, valamint a célpontként érkező ellenséges erőkkel. Az ütközet rendkívül dinamikus, a védelmi lövegek tűzereje elég jelentős, így a vadászgépek mellett ezekre is figyelni kell. A gépekből is igen nagy választékot sikerült betenni a fejlesztőknek. Az egyszerű vadászgépektől kezdve a bombázókig mindkét oldalon négy féle űrhajó vár arra, hogy elkössük egy körre. Az irányításuk nagyon kézre eső, billentyűzettel legalább olyan hatékonyan lehet kontrollálni a gépeket, mint gamepaddal. A sprintelés párjaként itt a Boost, azaz a gyorsítás kapott helyet, amit egy kombóval összekötve vad manőverbe is kezdhetünk, ha épp a sarkunkban lenne valaki, aki épp célba vett minket. Minden űrhajó más fegyverrendszerrel van felvértezve, így a nagyobb célpontok ellen a bombázókat, az ellenséges hajón lévő bevetésekre a jobb páncélozottságú gépeket, az űrben vívott harcokhoz pedig egy jó mozgású, gyors tüzelésű járgányt érdemes elvinni. Az égi csaták után nézzük a bolygókon vívott ütközeteket. Ezek többsége már szerepelt a előző részben, sőt, némelyik csak kisebb átalakításon esett át (sajnos), például a Nabbo-i hadszíntér, vagy Mos Eisley űrkikötője. Szinte az összes ismert bolygón ügyködni fogunk, ahol a filmekben is jártak, így lesz szerencsénk óriás virágokkal tarkított botanikai paradicsomban (Felucia) ugyanúgy küzdeni, mint a hidakkal teletömött Mygeeto egyik városában. Ezeket csak futólag lehetett látni az Episode III-ban az ominózus 66-os parancs kiadása után, de most közelebbről is megismerhetjük ezeket. Persze a többet látott színtereket sem kellett hiányolni, Utapau, Kashyyyk, Coruscant, Yavin IV, Hoth, Death Star ugyanúgy játszható terep lesz, mint Mustafar!
A szingli játékmenet mellett az igazi móka a multiplayer lesz, ahol sajnos megint ott tanyázik az agyon erőltetett Gamespy login. Aki teheti ne foglalkozzon vele, simán Join gombra kattintva egyből megnézhetjük a szerverek felhozatalát, ami a kiadás napján már közel 100 darab volt. A szerverek között több módon is keresgélhetünk, én mégis azt javaslom mindenkinek, hogy a lehető legtöbb élő ellenféllel és alacsony pinggel rendelkező darabokat szemelje ki magának. Ha nincs a számunkra megfelelő darab, akkor mi is létrehozhatunk egy szervert, akár netre, akár LAN-ra. A rengeteg pályából nehéz lesz választani, mivel ide csak multira kihegyezett terepeket is tettek. Több játékmód közül lehet választani. CTF módban a zászlórablás örök szabályai érvényesülnek, míg Conquest módban csak az ellenfél számának a lenullázása és a célpontok megsemmisítése, vagy elfoglalása a cél, de a Hunt módozatban az ellenfél levadászása, Assault módban pedig a sima foglalás lesz a győzelem kulcsa. Akárhogy is döntünk, jól figyeljünk oda a net elérésünk minőségére és csak az ahhoz mért játékos számot engedjük meg a gépnek, mert ha olyan szervert indítunk, amiből épp hiány van, vagy épp nem játszik senki hasonlón, akkor könnyen megrohamozhatnak minket a gamerek. A legtöbb mappet a klasszikus, vagy az új trilógia szereplőivel is indíthatjuk, ráadásképp a lézerkardot használó karakterekről sem kell lemondanunk. Ha nincs net elérésünk, de így is szeretnénk csak a gép ellen a multira kihegyezett pályákat tolni, akkor LAN módban indítva a szervert ugyanúgy besegítenek majd a botok, mint a netes mókánál. A grafikán is látszik a fejlesztés, de forradalmi dolgot ne várjon senki. Talán pont ennek köszönhető, hogy egy közepes kártyán is bőven maximális sebességet lehet kiharcolni a programban, mi több, egy Nvidia 6600GT-vel még az élsimítással és az anizotróp szűréssel sem kell spórolni, mert ezek mellett is folyamatos látványt lehet kisajtolni a programból. A textúrák felbontása is javult kicsit, ennek megfelelően az összes terep szebb lett, amire az effektek finomítása is rátesz egy kicsit. Sajnos a vízen még mindig látszódik a szimpla tükröződés látszata, ami ugyan erőforrás kímélő, de kicsit rontja az összképet ráadásul a minősége sem a legjobb. Ugyanez a helyzet az árnyékokkal is, néhol a rossz textúra összemosásnak hála erősen kiemelkedik a hiba, így ott az árnyék is eltűnik, ami igen feltűnő momentum. Gond van a fényekkel is, sajnos még az űrben sem nagyon észlelni a különféle fényviszonyokat, holott ez sokszor igen szembetűnő hiányosság. Ez nem csak az űrhajókon, de a bolygón is meglátszik, ami legtöbbször a háttérben húzódik meg. Ennek minősége is átlagon aluli, ez átlagos textúra, ami fölött valami felhőréteg féleség mozog folyamatosan. Ugyan ez a megoldás jobb, mint egy szimpla textúra, de még mindig nem érezni reálisnak a dolgot. A karakterek változatosságának hiánya is feltűnhet néhol, főleg a lázadók oldalán, hisz ott nem sorozatban "gyártott" klónok, vagy droidok alkotják a sereget, így az ugyanúgy kinéző katonák nem mutatnak túl jól.
A hangok és a zenék maradtak utoljára, ahol a program ismét csak jeleskedik. A legtöbb pályán más és más taktus csendül fel a betöltés után, melyek mindegyike a filmek zenei állományából lettek átvéve. A szereplők hangjai nem túl változatosak, de ennyi különböző karakternél ez nem is számít annyira. A járgányok is pontosan a filmben hallott hangok kíséretében jelennek meg a monitoron, de ezek zömét szintén az előző részből csenték át.

A Lucasarts nagyot kockáztatott, amikor a baklövésekbe áztatott Battlefront után egy második rész munkálataiba parancsolta a Pandemic embereit. A végeredmény közel sem tökéletes, de kétség kívül sokat fejlődött a játék. Aki szereti az SW világát az megbocsátja majd a hibákat, és a sok rókabőr elemet. A nagyjából 3-4 órás végigjátszási idő még így is kevésnek tűnik, bár tény, hogy a multiplayernek hála ennél jóval tovább fog tartani, mire megunjuk ezt a játékot.

Pozitívumok:

• Tökéletes SW hangulat
• Űrcsaták
• Sok pálya

Negatívumok:

• Buta AI
• Grafikai hiányosságok

Összesen: 10/8,5

Képek: